Gyakran ismételt kérdések

A minőségmenedzsment szakirodalmában és gyakorlatában ma már 50-100 különböző módszert, technikát ismerünk. Egy-egy módszer újszerűsége sok esetben a már korábban megismertek mutációjaként vagy több más módszer aggregátjaként keletkezik. Némelyek kifejezetten a minőségmenedzsment gyakorlatából keletkeztek, azonban a módszerek többsége más tudományterületről származik. Sajnos a módszerek univerzálisan elfogadott kategorizálására a minőségmenedzsment szakirodalma nem kínál egységes logikát, de álljon itt egy a lehetséges esetek közül:

Alkalmazási területek szerint

Hibaelemző módszerek:

A minőségmenedzsment még ma is egyik legfontosabb gyakorlati tevékenysége a hibaelemzés. Ezek közül néhány sokat használt technikát kiemeltünk, a teljességre törekvés nélkül

a)      ABC-Pareto elemzés:

b)      FMEA elemzés: lásd külön fejezetünket

c)      5M-9M módszer

d)     5W-1H

e)      Fa diagram

Folyamatok leírására, modellezésére alkalmazható módszerek 

A minőségbiztosítási rendszerek vagy akár más minőségmenedzsment modellek kapcsán elvárt, hogy az egyes tevékenységeket le tudjuk írni, a folyamatok dokumentáltak legyenek. Legfontosabb ezen módszerek közt: ISO 9000, QS 9000, TQM, Six sigma, EFQM, folyamatleírás, kompetencia mátrix, ellenőrző kérdések és listák, mérföldkő diagramok,

Minőségszabályozás és minőségképesség elemzésének statisztikai módszerei 

A minőségmenedzsment területével először találkozók számára elsőre úgy tűnhet, hogy az egész eljárás egy puha, számokkal nem jellemezhető folyamat, azonban ez egyáltalán nem így van. Számos olyan módszer létezik, amelyik méréseken alapszik és többnyire matematikai statisztikai alapokon nyugvó számításokkal elemzi a folyamatokat. Ilyen módszerek a következők: dinamikus adatrögzítési és ábrázolási technikák, hisztogramok, ellenőrző/szabályozó kártyák, kísérlettervezés, PDCA, 7lépés,DMAIC, 8D

Ötletgyűjtő, problémafeltáró módszerek 

Minőségmenedzsment alapvetően team munka, melynek során nélkülözhetetlen az egyes résztvevők ötleteinek, véleményeinek megismerése, összegzése. E technikák nem kifejezetten a minőségmenedzsment tevékenységek középpontjának, hanem inkább egyfajta háttérként foghatóak fel, amelyek kiindulási alapot jelentenek egyéb fejlesztő módszereknek. A leginkább ismeretesek: brainstorming, NCM, Delphi, KJ, Affinitás diagram

Egyéb módszerek 

Néhány érdekesebb technika, eljárás: QFD, Radar diagram, 5S módszer, kölcsönhatás diagram, erőtér-elemzés

Módszerek csoportosítása erősség szerint

Erős, kemény módszerek:

Általában erős matematikai, logikai alapokra épülnek, alkalmazási területük szűk, több alkalmazási feltételük lehet, viszont kevesebb adatból adnak azonos megbízhatóságot

Példaként említhető a folyamatszabályozó kártyák, minőség-képesség vizsgálatok, mérőrendszer-képesség vizsgálatok, regressziós és korreláció elemzések, kísérlettervezési módszerek, Pareto módszer

Kvázi objektív (félerős) módszerek 

Többnyire pontozással, rangsorolással dolgoznak, alkalmazásaik speciálisak, sajátos korlátozó feltételekkel.

Ilyen módszerek: FMEA, QFD, kérdéslisták, pókháló/radar diagram, erőtér-elemzés

Heurisztikus, gyenge, lágy módszerek 

Általában nem vagy kevés matematikai alapot igényelnek, alkalmazási területük széleskörű, ritkán képeznek alkalmazási feltételeket, viszont lényegesen több adatból adnak azonos megbízhatóságot.

Említendő típusai: brainstorming, 5S, 5W+1H

A kutatási és fejlesztési tevékenységek körébe soroljuk az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény pontosan definiálja ezen fogalmakat, amely szerint

Alapkutatás: olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül.

Alkalmazott kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek.

Kísérleti fejlesztés: olyan, a kutatásból és gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása.

Az OECD az Oslo Kézikönyvben teszi közzé az innováció értelmezésének, mérésének fogalmi rendszerét.

Az innováció új, jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing módszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben, vagy a külső kapcsolatokban.” Ugyancsak rögzíti, hogy innovációs tevékenységnek tekinthető „mindazon tudományos, technológiai, szervezési, pénzügyi és kereskedelmi lépés, amely az innováció megvalósítását ténylegesen szándékolja, vagy irányítja.

A K+F és innovációs folyamatokat gyakran azonosítják a tudáshoz kapcsolható elemekkel (tudásteremtés, tudásáramlás, tanulási folyamatok), és egyre inkább tudás alapú vagy tanulás alapú gazdaságokról beszélnek. Ennek eredményeként az erőforrások helyett a képességeket, vagy kapacitásokat emelik ki és a tudást tekintik a fejlődés meghatározó tényezőnek, amikor a tudásnak a gazdasági fejlődésben játszott szerepét vizsgálják és elemzik.

A gazdasági elemzések és mérések, kiegészítve a statisztikai adatszolgáltatásokkal természetszerűleg törekednek a jól megragadható, mérhető, számolható, kimutatható mutató- és arányszámok használatára. Természetesen ennek tudatában, hogy a statisztikai- és számviteli rendszerek a nehezebben mérhető innováció helyett a legtöbb esetben K+F-hez kapcsolható konkrét adatsorokat (K+F helyek száma, K+F ráfordítás, K+F jellegű beruházások, fajlagos K+F ráfordítások, stb.) részesítik előnyben, és ebből kívánnak következtetéseket levonni az innováció, az innovációs potenciál vonatkozásában.

A kutatás-fejlesztés (K+F) valamint az innováció egymással szoros kölcsönhatásban lévő, de mégis különböző fogalmak. A kutatás-fejlesztés látszik pontosabban definiálhatónak és a statisztikai rendszereken keresztül mérhetőnek, az innovációs fogalomrendszer időben lassabban alakult ki és változott, ugyanakkor összevethető mérési problematikái miatt nehezebben értelmezhető és megragadható

Mi tartozik bele a K+F tevékenységbe és mi az ami nem?

Talán az egyik legjobban és legtöbbet vitatott terület, hogy milyen konkrét tevékenységek tartoznak bele a kutatás és fejlesztés területébe és melyek azok, amelyek nem tekinthetők a gazdálkodó szervezetek szempontjából K+Fnek. Nem lehet élesen szétválasztani ezen csoportosítást, azonban mégis kell egy elhatárolási elvet követni, amelyet a következő alpontokban mutatunk be.

A prototípus

K+F tevékenység

A prototípus létrehozásával kapcsolatos közvetlen költségek, mint például a tervezése, a szerkesztése, a vizsgálata, tesztelése, a szükséges módosítások végrehajtása a kitűzött cél érdekében.

Nem K+F tevékenység

A létrehozott – a tesztelésen és a szükséges módosításokon átesett – prototípussal kapcsolatosan felmerült egyéb munkálatok költsége.

A kísérleti üzemek

K+F tevékenység

A műszaki, gazdasági és egyéb információk gyűjtése, tapasztalatok szerzése, amely a kutatás során felvázolt hipotézisek (feltevések) vizsgálatára, az új gyártmányok, késztermékek előállítására, az új technológiákhoz, eljárásokhoz szükséges gépi berendezések tervezésére, előállítására, illetve az ezekkel kapcsolatos használati és üzemeltetési utasítások kidolgozására irányulnak.

Nem K+F tevékenység

A kísérleti szakasz befejezésével a próbagyártásról a termelési folyamatra történt áttérést követően felmerült munkálatok költsége.

A próbagyártás és a gyártásindítás

K+F tevékenység

A gyártási szakasz új tervezési és műszaki/gazdasági megoldásainak közvetlen költsége.

Nem K+F tevékenység

A gyártási szakaszban felmerült olyan munkálatok költsége, amelyek nem az új tervezési, műszaki/gazdasági megoldásokhoz köthetők, illetve a próbagyártás közben végrehajtott javítások, amelyek csak eredményezhetik a változtatásokat.

Az ipari tervezés

K+F tevékenység

Az új termékek és folyamatok kidolgozásához, kifejlesztéséhez és ezek előállításához szükséges eljárások, valamint a műszaki/gazdasági specifikációk és üzemeltetési jellemzők meghatározását célzó tervrajzok.

Nem K+F tevékenység

Azoknak az ipari területeken végbemenő tervezési munkálatok költségei, amelyek a termelési folyamatokra irányulnak.

A felszerszámozási és üzemeltetési szakasz

Ezen szakaszban felmerülő munkálatok költségét javarészt nem lehet besorolni a K+F körbe, mivel már nem az „újítások” állnak a tevékenység középpontjában.

K+F tevékenység

A termelő berendezések, szerszámok átalakításával, a gyártási eljárások megváltoztatásával, új módszerek, szabványok kialakításával kapcsolatos munkálatok.

Nem K+F tevékenység

A termelési tevékenységgel összefüggő munkálatok költsége.