A földkéregben található több, mint 100 elem alkotta vegyületek 99%-a az O, Si, Al, Fe, Ca, Na, K, Mg, H és a C vegyületek, ahol a szénvegyületek alatt a szerves eredetű – növényi, állati – anyagokat értjük (MOLNÁR, 2006)[1]. Fenti elemek az építőanyagoknak is többségi alkotója. A sok éve rendelkezésre álló építőipari szakirodalom szerint az építőanyagok több féle szempont szerint osztályozhatók, ezek az alábbiak:
A hazai és nemzetközi szakirodalom jelen osztályozáson túlmenően az építőanyagokat tovább osztályozza, legyen az az építőanyag
alapján.
Mivel a Borsod Bos 2004 Kft PIAC 13 projektje kifjezetten a polisztirol másodnyersanyag hasznosítására koncentrál, ezért jelen tanulmánynak nem tárgya csak az ilyen irányú irodalomkutatást elvégezni.
A kutatásba bevont építőanyagok előállítását, gyártástechnológiáját, ill. alkalmazási területeit az adott építőanyagok tárgyalása során ismertetjük.
Természetes építési kőanyagokon azokat a kőzeteket értik, amelyeket csak méreteikben változtatva (aprítva, hasítva, vagy faragva), vagy osztályozva használnak fel az építési tevékenység során.
A természetes építési kőanyagoknak – az előkészítés után – meg kell felelniük a felhasználási terület szerint velük szemben támasztott műszaki (szilárdság, megmunkálhatóság, tartósság), gazdasági és esetenként esztétikai követelményeknek.
A leggyakoribb kőzetalkotó ásványok: a karbonátok (mészpát, márvány, stb.) a szilikátok (földpátok, földpátpótlók, piroxének, amfibolok, zeolitok, gránátok és egyéb szilikátok), az oxidok (kvarc, stb.), ércek (magnezit, limonit, stb.).
Hazánkban leggyakrabban előforduló építési kőanyagok: a mélységi kőzetek közül a gránit, a gabbró; a kiömlési kőzetek közül a riolit, a fonolit, a dácit, az andezit, a diabáz; a vulkáni tufák; az üledékes kőzetek közül a homokoskavics, a homokkő, a bauxit, dolomit, sziderit (
forrás [1] Dr Balázs György: Építőanyagok és kémia; Budapest Tankönyvkiadó, 1984.