Az akkumulátort számos területen alkalmazzák, de a közlekedésben és a szünetmentes áramforrások fenntartásában különlegesen fontos szerepe van, mert közlekedési eszköz nem nagyon képzelhet el nélküle és a villamos hálózati hibajelenségek esetén sem maradhatnak legfontosabb eszközeink energia nélkül.
Az akkumulátor lehet termelő, ha fogyasztókat kötünk rá (kisütés) és lehet fogyasztó, ha éppen töltjük. Kisütéskor a kémiai energiából lesz villamos energia, míg töltéskor fordítva.
A további oldalakon összefoglaltuk a járművekhez leginkább használt akkumulátorok fajtáit felhasználásuk és működési elvük szerint.
Az akkumulátorok alapvetően a felhasznált elektrolittól függően két csoportba oszthatók, úgymint savas és lúgos akkumulátorok. Gépjárművekben savas, többnyire ólomakkumulátort használnak, mert előállítási költsége viszonylag alacsony, súlya és térfogata is kisebb, míg a hajókon és a vasúti járműveken jobbára a lúgos akkumulátorok a közkedveltek, mert élettartamuk jobb, karbantartási költségük kisebb.
Legelterjedtebb típusa az ólomakkumulátor, melyet Gaston Planté (1884-1889) francia fizikus talált fel (1859).
Az ólomsavas akkumulátor a legrégebbi és legelterjedtebb típus az összes közül. Ennek oka a kiforrott technológia, hosszú élettartama, alacsony bekerülési és üzemeltetési költsége, és gyors működése.
Az ólomsavas akkumulátor pozitív elektródja ólom-dioxid, míg negatív elektródja fém ólom, mely ólomrácsra rákent szivacsos fém ólomlemez. Elektrolitja kénsav melyet desztillált vízzel hígítanak. Kisütés esetén a katódon ólom-oxid keletkezik, ami reakcióba lép a kénsavval, így ólom-szulfát keletkezik. Az anódon a fém ólom oxidálódik ólom-ionná, ami a kénsavval való reakciója következtében ólom-szulfáttá alakul. Ekkor elektromos áram keletkezik, amit ki tudunk nyerni a berendezésből.
Ezen lemezpárokat sorosan kapcsolva cellákat alakítanak ki. Az egyes cellák feszültsége 2 V, energiasűrűsége ~30 Wh/kg. Az így kialakított cellák egynemű sarkait összekötve az egységből kinyerhető áramerősség nő változatlan feszültség mellett. Előnyük a magas hatásfok és alacsony önkisülési szint.
Az ólomakkumulátornak három fő típusa van
Az indítóakkumulátorok feladata, hogy rövid időre fedezze a beindításhoz szükséges, nagy áramot. Ezeket elsősorban személygépjárművekben alkalmazzák, ahol az indítókulcs elfordításával gyújtást adunk, ekkor az akkumulátor előállítja a szükséges áramot, hogy a gépjárműben lévő motor beinduljon. Innentől a járműben lévő generátor feladata, hogy ellássa árammal a többi berendezést. Másik feladata, hogy azokban az esetekben, amikor a gépjármű motorja nem megy, de egyéb fogyasztók működnek, mint pl. világítótestek, akkor azok áramigényét fedezni tudja. Huzamosabb ideig nem képesek ezt ellátni, hamar lemerülnek ebben az állapotban.
1. ábra: Indító akkumulátor gépjárműben
A ciklikus vagy munkaakkumulátor felépítésében is eltér az előbb említett indítóakkumulátortól. Ezt hosszabb idejű igénybevételre tervezték, több kisütési ciklussal, és nem bírja a rövid idejű nagy áram leadását. A ciklikus akkumulátorok vastagabb lemezekből állnak, így jobban ellenállnak a korróziónak. Általában 45 – 75% közötti kapacitásig merítik le az akkumulátorokat mielőtt új eszközt szereznek be. Ezeket az akkumulátorokat használják targoncákban, golfjárművekben, reptéri elektromos kisteherautókban, kerekesszékekben, villanymotorok működtetésére.
A szünetmentes tápegységeket gyakran nevezik az angol elnevezésük rövidítése alapján UPS-eknek (Uninterruptible Power Supply). Ez elfogadott a magyar gyakorlatban is. Nem szakmai körökben gyakran használatos még a(z): "inverter", "szükségáramforrás", "tartalék áramforrás", "akkumulátor"(!) elnevezés is.
2. ábra: Szünetmentes tápegység
Amíg a hálózat a megengedett határokon belül van (ez általában +/-10%) a fogyasztók közvetlenül a hálózatról kapják a táplálást, az akkumulátor csepptöltésen van. Némelyik készülék rendelkezik feszültség rendelkezik feszültség stabilizátor funkcióval is, így ezek a hálózati feszültség ingadozását kismértékben korrigálni tudják.
Hálózathiba esetén az inverter elindul és a kimeneten lévő általában elektromechanikus kapcsoló (ritkán statikus kapcsoló) átkapcsolja a fogyasztót az inverter kimenetére. Az inverter kimeneti jelalakja a kisebb berendezéseknél szinte minden esetben lépcsős, míg a relatíve nagyobb teljesítményűeknél már szinuszos.
3. ábra: Off-line UPS hálózatkimaradás esetén
4. ábra: Off-line UPS átkapcsolása hálózatról inverterre
Az első lúgos akkumulátort Th. A. Edison készítette 1904-ben. Előnye a savashoz képest igénytelensége, érzéketlensége a környezeti behatásokkal szemben és hosszú élettartama, amely mintegy 1200 ciklus.
A lúgos akkumulátorokat szokás nikkel bázisú akkumulátoroknak is nevezni.
Ezek a nikkel- kadmium (NiCd), nikkel-metál hidrid (NiMH), és nikkel-cink (NiZn) akkumulátorok. Ezen típusú berendezések csak az anódjuk anyagában térnek el egymástól. Ezen típusú akkumulátorok felépítésük szempontjából csak az anódjuk összetételében térnek el egymástól. Katódjuk nikkel-hidroxid vegyület, elektrolitjuk pedig kálium-hidroxid (kálilúg) vizes oldata. A kadmium alapú készülék anódja kadmium-hidroxid, a NiMH anódja fémötvözet, míg végül a NiZn akkumulátoré cink –hidroxid. Ellentétben az ólomsavas akkumulátorokkal, melyek feszültsége 2 V, a lúgos akkumulátorok fezültsége csak 1,2 V, de energiasűrűségük nagyobb. A NiCd ~50 Wh/kg értékkel rendelkezik, NiMH ~80 Wh/kg, míg a NiZn akkumulátor energiasűrűsége ~60 Wh/kg. Ebből látható, hogy egyes típusok ezen értékei duplája a hagyományos ólomsavaséhoz képest. Tipikus élettartamuk ~2000 ciklusra tehető.
5. ábra: NiCd akkumulátorok
Hátrányként kell megemlíteni az ólomsavas akkumulátorhoz képest, hogy szerényebb hatásfokkal rendelkeznek. Memóriaeffektussal rendelkeznek, főleg a NiCd típusok. Ez azt jelenti, hogy mélykisütés szükséges feltöltésük előtt, ellenkező esetben teljesítményük csökken. Magas önkisülési szinttel rendelkeznek, illetve bekerülési költségük majdnem tízszerese a hagyományos ólomsavas akkumulátoréhoz képest. A kadmium igen mérgező anyag, ezért üzemeltetése és hulladékként való kezelése magas odafigyelést igényel.
A lúgos akkumulátorokat széles körben alkalmazzák hordozható készülékekben. Ipari méretekben a NiCd akkumulátorokat használják még, mint szünetmentes áramforrás.
A lítiumos akkumulátorokban a katód lítium alapú fém-oxid, az anód réteges szerkezetű szén grafit. Az elektrolit szerves karbonátokban oldott lítium só. Töltés esetén a katódban lévő lítium atom ionizálódik és az anód felé vándorol az elektroliton keresztül, ahol egyesül a szabad elektronokkal és lítium atomként lerakódik a rétegek között. Töltési fázisban ez a folyamat megfordul. Ezen akkumulátorcellák névleges feszültsége 3,7 V.
Ezen típusok energiasűrűsége ~200 Wh/kg, élettartama 10.000 ciklusra tehető, illetve hatásfoka megközelíti a 100%-ot. Túlnyomórészt hordozható készülékben alkalmazzák, ennek oka, hogy nagyméretű Li-ion akkumulátor gyártása drága, több mint 600 $/kWh fajlagos beruházási költséggel (Ibrahim et al., 2008)
6. ábra: Lithium akkumulátorok típusegységei
Ez a fajta akkumulátor olvasztott só típusú akkumulátor, melynek katódja folyékony kén, míg anódja folyékony nátrium. Ezeket egy szilárd béta-alumínium-oxid membránfal választja el egymástól, mely csak a pozitív nátrium-ionokat engedi át. Ez az ion kén jelentélében nátrium-poliszulfiddá alakul. Eközben elektronok áramlanak az akkumulátor külső áramkörében, 2 V feszültségű áramot előállítva (Miakich, 2015).
A NaS akkumulátorok tipikus élettartama 2500 ciklus. Hatásfoka 75 – 90% körül mozog. Energiasűrűsége 150-170 kWh/ m3. Anyagai nem mérgezőek. Hátrány, hogy működéséhez 300 – 350 °C-on kell a berendezést tartani, így üzemeltetése drága (Aneke, Wang, 2016).
7. ábra: NaS akkumulátorok felépítése
A fém-levegő akkumulátor még egy fejlesztési fázisban lévő megoldás. Ezen típusú készülékek anódja valamiféle elektropozitív fém, mely lehet pl. cink, lítium vagy alumínium. Ezek a fémek elektront bocsájtanak ki oxidációjuk közben, így az elektromos áramlást tudunk létrehozni, melyet az akkumulátor végpontjain kivezetve felhasználunk. A katód általában porózus szerkezetű szénvegyület, amit katalizátorréteggel vonnak be. Az elektrolit jól vezető tulajdonsággal bíró kálium-hidroxid, mely folyékony vagy membrán.
Előnye lehet, hogy ez lehet a legolcsóbb akkumulátorfajta, de hátránya, hogy még jelenleg igen csekély hatásfokkal rendelkezik ~50%, illetve élettartama is még csak 100- 200 ciklusra tehető (Aneke, Wang, 2016). Felhasználását a további fejlesztések után az elektromos gépjárművek akkumulátoraiként képzelik el.
Az utolsó akkumulátor típus az úgynevezett folyadékáramos akkumulátor. Ennek a típusnak a két aktív összetevője mindig elektrolitként vesz részt a folyamatban. Felépítése a következő. Két féle kémiai anyagot oldanak vízben, melyeket általában a cellatömbben egy membrán választ el egymástól. Üzemeltetéséhez keringtető szivattyúk kellenek, melyek az elektrolitokat a cellatömbön pumpálja keresztül, ahol elektromos áram keletkezik a kémiai reakciók során.
A berendezés energiasűrűsége a tartályok méretétől és az elektrolitok mennyiségétől függ. Ennek következtében jól tervezhető és illeszthető különféle rendszerekhez. Magas teljesítménnyel és élettartammal rendelkezik. Amikor a berendezést nem használják és a szivattyúk nem mozgatják az elektrolitokat, akkor kémiai reakciók sem mennek végbe. Ennek köszönhetően az önkisülési szint megközelítőleg nullára csökkenthető. Emellett még alacsony a fenntartási költsége is. Mélykisütésük a várható ciklusidejüket nem befolyásolja negatívan. Nagy előnye, hogy azonnal újratölthető a rendszer, ha az elektrolitokat tartályukkal együtt kicseréljük (Ibrahim et al., 2008).
Hátrányként említendő meg a segédberendezések szüksége, mint pl. szivattyúk, szenzorok, melyek működése így az egész rendszer hatásfokát mérsékelik.
Felhasználás szerint az akkumulátorokat alkalmazzák kisebb elektronikai készülékekben. Ezek a mobiltelefonok, hordozható számítógépek, hordozható elektronikai készülékek és egyéb kézi szerszámok. Ezek általában kisebb teljesítményű Li-ion akkumulátorok.
Második alkalmazási terület a közlekedésben és az autóipar. Itt a hagyományos gépjárművek indító akkumulátoraiként (PbO2), illetve hibrid és elektromos autók ciklikus akkumulátoraiként (Li-ion) alkalmazzák. Továbbá lehetnek ciklikus akkumulátorok csónakokban, hajókban, motorokban vagy kerekesszékekben.
Végső nagy alkalmazási terület az ipar. Itt funkcionálhatnak adatvesztés vagy üzemkiesés elhárítása érdekében pl. elektromos orvosi műszerek szünetmentes tápjaként (PbO2). Alkalmazható anyagmozgatásra pl. targoncákban vagy egyéb munkagépekben, illetve használják még a közlekedésben és biztosítóberendezésekben, mint pl. vészvillogók vagy lámpák energiaforrásaként is (Miakich, 2015). Emellett napelemek által előállított áram tárolására is telepítik. Erre a megoldásra a legelterjedtebb a Li-ion akkumulátor.
Szendrei Márton energetikus
2016. december