Az élelmiszerek szinte megállíthatatlannak tűnő drágulása 2006-2008 között a világ egyes térségeiben zavargásokhoz vezetett, megrendült a politikai stabilitás. A helyzet különösen a fejlődő országokban volt súlyos, ahol a legszegényebb rétegek jövedelmük döntő hányadát élelmiszerekre költik.

Kutatás az emberiség növekvő élelmezési gondjait veti össze a bioüzemanyagok előállításának környezetre gyakorolt hasznosságával.

A bioüzemanyag célú etanolgyártásra 2009-ben a globális gabonatermelés 7%-át használták fel, az előállított melléktermék (nedves és száraz gabonatörköly) figyelembe vételével azonban a nettó gabona-felhasználás a globális termelés csupán 4,7%-át tette ki.  Az USA-ban a gabona 30%-a, az EU-ban 3%-a és Kínában 1,5%-a szolgálta az üzemanyag célú etanoltermelést.

A bioüzemanyagok termelésében az üzemanyag célú etanol részesedése 80%, a biodízelé 20%. A politikai intézkedések ösztönző hatásának köszönhetően a bioüzemanyagok globális termelése 2009-ben elérte a 90 milliárd litert, ebből 73 milliárd liter volt az etanol és közel 17 milliárd liter (15 millió t) a biodízel.

Az EU-ban a bioetanol-gyártás 2005 és 2009 között gyors ütemben emelkedett. Az EU-ban összesen 5 milliárd euró feletti értékben létesítettek bioetanol kapacitásokat 2009-ig, 3 milliárd euró értékben pedig jelenleg is folyik további kapacitások kiépítése. 

A második generációs technológia elterjedésével – az EU-ban 10-15 év múlva várható a piaci bevezetés – a bioüzemanyag-gyártás legfontosabb nyersanyaga a cellulóz lesz. A cellulózalapú etanolgyártás motivációja az etanolgyártás földrajzi kiterjesztése, mert olcsóbb lesz az etanol, ha a termelés és a felhasználás helyszíne közelebb kerül egymáshoz, továbbá ezzel együtt javul a mezőgazdaság jövedelmezősége is az érintett régiókban. Ugyanakkor a cellulóz – sokrétű felhasználási lehetőségének köszönhetően – a jövőben egyre nagyobb érdeklődést vált(hat) ki a textilipar részéről.

Bővebben erről a tanulmányról itt olvashat: az-elelmiszer--es-biouzemanyag-ipar-elezodo-ellentetei/