Az élelmiszerfogyasztás, mint a jelentős gazdasági és társadalmi jelenség, meghatározó, befolyásoló tényező a társadalmi és kulturális életében egyaránt.  Nagyban hozzájárul a lakosság jólétének, komfortjának emeléséhez.

 „A fogyasztói magatartás, interdiszciplináris kutatási terület, amely az egyének fogyasztással kapcsolatos tevékenységeivel foglalkozik” (Hofmeister, 2008.a 11.o).

Ez a fogalom összetett, sok terület vizsgálatát foglalja magába, ezt az alábbi táblázat is összefoglalja. Foglalkozik a kultúrával, az életstílussal és a társadalmi rétegződéssel, célcsoportokkal, pszichológiai tényezőkkel, mint percepció, attitűd és motiváció valamint nem utolsó sorban a vásárlási döntési folyamattal.

2. Táblázat

1. ábra A fogyasztói magatartást befolyásoló tényezők, Forrás: Pannon Egyetem, internetes letöltés, 2017

Hofmeister (2008) szerint a kultúra, egy társadalom megkülönböztető, tanult életmódja, egy adott társadalom kollektív memóriája. A kultúra magába foglalja nemcsak a tanult meggyőződések, normák, értékek és szokások és tevékenységek összességét, hanem a tárgyakat és szolgáltatásokat, mint például az autók, ruházat, élelem, művészet, sport stb. amelyek egy adott társadalomra jellemzők, és a fogyasztók magatartását irányítják.

Ehhez hajtóerőként csatlakozik a turizmus, melynek fő elemei: a turizmus gazdasági hatása, a turizmus, mint a változások generálója, a főbb küldő és fogadó területek szorosabb kapcsolatának megvalósítója és a gazdasági szerkezet alakítója az idegenforgalom érdekében.

Másrészt, a fizikai hatások miatt a turizmus további változásokat generál a természeti és az épített környezetben, megváltoztatja a fogadó célállomások étkezési és italfogyasztási szokásait, így az előidézett idegenforgalom segíthet és árthat is.

Végül, de nem utolsó sorban, társadalomra is hatással van a turizmus, leginkább a lakosságra, melyből az ifjúság sem hagyható ki. A változások, a minőségi élet iránti igényt növelik, az egészségesebb életmód egyre inkább részét képezi a mindennapoknak.

Érdekes kérdés, ha egy adott kultúrából valaki külföldre megy, mennyiben tartja meg étkezési szokásait, vagy igyekszik megfelelni a különböző helyi étkezési trendeknek, azaz más élelmiszerek kerülnek látókörébe, amit a turisták választanak vagy nem. A globalizáció során megfigyelhető jelenség, hogy a nemzetközi ételek – gyakran gyorséttermekben – megjelennek, amely nagy kihívást jelent a helyi értékek őrzőinek, így a fiatalságnak is.

A fast food és a gyorséttermek

A XXI. században szinte minden a gyorsaságról szól. Minden terméket és szolgáltatást a lehető legrövidebb idő alatt szeretnénk megkapni, ezért vásárolunk az interneten ruhát, élelmiszert, amit már a telefonunkon is eltudunk érni, így mire hazaérünk már házhoz is szállították nekünk a kért termékeket, így megspóroltuk a bevásárlást.

A telefonszolgáltatóknak köszönhetően összeköthetjük az elektromos eszközeinket így akár otthonról vagy munkába menet is tudunk már dolgozni.

A mindennapokban már az étkezésekre sem szánunk megfelelő időt, ezért járunk gyorséttermekbe. Ennek a szolgáltatásnak a legnagyobb előnye, hogy rövid idő alatt, ízletes – mert tagadhatatlanul finomak a gyorséttermi ennivalók, - meleg ételt kapjunk.

Mit is nevezünk Fast Foodnak?

A gyorsétel koncepció (fast food) egy étkezési stílus, ahol az ételt gyorsan készítik el és szolgálják fel egy erre specializálódott helyen (általában utcán állva vagy menet közbeni fogyasztásra).

Annak ellenére, hogy már az ókori Rómában is léteztek az utcai olivás lapos kenyér árusok továbbmenve Indiában nagyon régóta hagyomány az utcán pakorát vagy nan-t fogyasztani vagy Közép Keleten a mai megítélés szerint gyorsétkezdének nevezhető falafel árusok tömkelege kínált fogyasztásra szánt kész ételeket,  egészen 1912-ig nem a gyorsétkezés kifejezés nem volt ismeretes. Ugyanis 1912-ben New Yorkban nyitott meg az első, hivatalosan is gyorsétkezdének nevezhető üzlet, amely egy üvegablakon keresztül kínált gyors fogyasztásra szánt ételeket, a fizetés pedig az ablak aljában lévő résen keresztül volt lehetséges. A cég szlogenje „Kevesebb meló a mamádnak” hamar sikeres üzletágat csinált a fast food árusítóknak.

Az 1940-es években fogant meg a „drive-thru”, azaz hajts keresztül koncepció az Egyesült Államokban, amely koncepciónak köszönhetően a fast food éttermek népszerűsége ugrásszerűen növekedett. A drive-thru megjelenésével már nem volt szükség az étel megszerzéséhez kiszállni a gépkocsiból, egy üvegablakon keresztül a gépkocsiban ülve adhatta le rendelését, és vehette át a kész ételt a fogyasztó percek alatt.

Ezzel az újítással végleg gyökeret vert a fast food a nyugati világban, és a hamburger mint a fast food alapvető terméke elindul világhódító útjára.

Az európai fast food koncepció a Napóleoni háborúk idejére nyúlik vissza, amikor is a XIX. században az orosz hadsereg kozák katonái   a francia éttermekben – akár erőszakosan is-  azt követelték, hogy a lehető leghamarabb legyenek kiszolgálva, közben sokszor ismételték egymás után a bistro kifejezést. Azonban azt is tudjuk, hogy az orosz nyelvben a bystro szó annyit tesz, mint gyorsan.  A francia bystro típusú éttermek ezek után megtartották a bisztró kifejezést.

A XX. század közepe felé egy amerikai élelmiszeripari vállalkozó, Gerry Thomas értékesített először készételt (TV dinner néven). Ezzel a találmánnyal a fogyasztó minden erőfeszítés nélkül, rendkívül kényelmesen percek alatt készíthetett magának készételt az otthonában. Ez az ételféleség kényelmi szempontjait figyelembe véve nagyon népszerű lett a kisboltosok körében, egyre több TV dinner készételt értékesítettek vevőiknek. Ebből eredően a terméken ragadt a kisbolti gúnyneve.

Az 1990-es évek végén különböző mozgalmak és étrendreformok kezdtek kialakulni és teret nyerni, melyek egyértelmű célja a fast food ellen fellépni. Ezek jórészt a fast foodokat jellemző információhiányra, magas zsír, cukor és kalória mennyiségre hivatkoznak, és ezzel elindul a fast foodok, azaz a „szemét étel” elleni harc, amelynek mind a mai napig nincs vége. 

A fast food legfontosabb jellemzője az előállító és értékesítő hálózat üzletek külső jegyeinek homogenitása, a szolgáltatás egyöntetűsége mint például a felszolgálók hiánya, illetve, hogy a kész étel szervírozása mellé evőeszköz nem jár a fogyasztónak (take away-elszállítás) vagy nincs rá szükség. A fast food legjellemzőbb ételei közé tartoznak:

• pizzák,
• hamburgerek,
• grill csirkék,
• szendvicsek,
• sült krumplik, 
• hagymakarikák.

A szolgáltatás formáját az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

• helybeni fogyasztás
• az előállító helyen való személyes átvétel és elvitel
• házhozszállítás

A gyorsételek standardizált ízvilágának elérése érdekében, valamint a frissesség megőrzése végett a fast food számos hozzáadott anyagot tartalmaz. Ez rendkívül magasfokú élelmiszertudományi ismereteket követel. Ugyanakkor viszont a felhasznált adalékanyagok és a feldolgozási technológia során az élelmiszer jelentősen átalakul eredeti állapotához képest: nagyban csökken élelmezési értéke. Ezért terjedhet világszerte a fast food, mint szemét élelmiszer megítélése.

A fast food mellett megjelentek a street foodok, azaz az „utcai kaják”. De ezeket egyszerűen csak junk food-nak, azaz „szemét kajának” nevezik összefoglaló néven. A fast food, a street food és a junk food azonban nem ugyanaz. Ahhoz azonban, hogy rámutassunk a különbségre, meg kell érteni a fogalmakat. Mi a különbség a fast food (gyors kaja), a street food (utca kaja), és a nálunk a köztudatban csak az angol nevén ismert „junk food”, szabad fordításban szemét kaja között? Nagyon könnyű őket összekeverni, hiszen mindháromhoz percek alatt hozzájuthatunk az utcán, általában olcsóbbak, mintha étteremben rendelnénk őket, és jellemzően nagyvárosokban a leggyakoribbak.

Junk food gyűjtőnéven azokat az élelmiszeripari- és késztermékeket szokás nevezni, amelyek tele vannak tartósítószerrel, állományjavítóval, mesterséges színezékkel, a cukor- és zsírtartalmon kívül pedig nem sok tápanyagot tartalmaznak. Ez a definíció tökéletesen illik egy gyorsétteremben beszerezhető sült krumplira, hamburgerre vagy hot dogra, de egy olcsóbb strandos lángos is ide tartozik.

Ugyanakkor mindegyiket elkészíthetjük minőségi alapanyagokból, odafigyeléssel, így a junk food kategóriába leginkább a bolti chips-ek, ipari sütik, nápolyik, cukros italok tartoznak, amelyeken nem lehet nagyon segíteni, és amelyeknek egyetlen célja a pillanatnyi telítés, a cukorszint megemelése és a pár perces hamis öröm.

Fast food, vagyis gyorsétel, amelyet két perc sorban állás után megkapunk, és hazafelé sétálva is megehetünk. De ettől függetlenül még találhatunk jó minőségű, ízletes szendvicseket bármelyik delikát boltban, vagy egy-egy különleges levest a méltán felkapott levesezőkben. A fast food nem feltétlenül jelent rossz és egészségtelen ételt. A gyors jelző itt nem az elkészítés időtartamára utal, hanem arra, hogy mi magunk gyorsan hozzájuthatunk.

A street food, vagyis az „utcakaja” a legrégebbi az összes fogalom közül, és általában a nemzeti ételekhez köthető. Nálunk ugyan még gyerekcipőben jár, hiszen az újkori történelemben bevándorlás szempontjából nem voltunk igazán célország. A street food a modern kori történelemben általában a betelepülő népcsoportokhoz kötődik, és olyan bevándorlás szempontjából releváns fejlett országokban a legjellemzőbb, ahol több kultúra is keveredik: magába foglalja a török kebabot, a vietnami leveseket, a kínai tésztákat és sült rizseket, a zsidó delikátesz fogásokat, adott esetben még az olasz pizzát is.

A McDonald’s eset

A gyorséttermek közül is az egyik, a legismertebb márka a világon a McDonald’s.

Viszlai, B 2016. az alábbi módon mutatta be a gyorséttermek létrejöttét:

A gyorséttermek az 1900-as évek elején kezdtek el megjelenni az Egyesült Államokban. Nagyon népszerűek voltak az olyan helyek, ahol gyorsan elkészíthető ételeket pl. hamburgert és hot dog-ot árultak, amit elvitelre tudtak megvásárolni a fogyasztók vagy házhoz szállítva juttatták el a vásárlókhoz. Ezek mintájára Richard és Maurice McDonald 1937-ben, Kaliforniában, Pasadénában megnyitották a saját éttermüket, ami a Coast to Coast nevet kapta. Az étterem nyolcszögletű volt, így könnyű volt autóval behajtani. Itt még csak ők ketten dolgoztak, maguk csinálták az ételeket, illetve három pincér segített nekik felszolgálni. Hamar a hasonló éttermek élvonalába kerültek, így 1948. december 20-án megnyitották a következő éttermüket, San Bernardinoban.

2. ábra A McDonald fivérek étterme San Bernardinoban, Forrás: Historical Photo Library, internetes letöltés 2017

Felismerték az igényt az autós kiszolgálásra, ezért úgy alakították ki az épületet, hogy ne kelljen az autóból kiszállni, a vásárlókat görkorcsolyás pincérek szolgálták ki, ezzel is meggyorsítva a vásárlást. Az ő ötletük volt, hogy porcelán tányérok és üveg poharak helyett papírtányéron illetve -poharakban szolgáljanak fel.

Korábban az ilyen jellegű éttermek célcsoportja a fiatal felnőttek voltak, a McDonald fivérek ezzel szemben a családokra fókuszáltak. A versenytársakkal szemben a hamburgerek árát 45 centről 15 centre csökkentették, viszont a legnagyobb újításuknak a feladatok leosztása volt. Az ételeket futószalagon gyártották, hogy meggyorsítsák a kiszolgálást, minden dolgozó a saját területére tudott koncentrálni.

Modernizálták az épületet azzal, hogy beüvegezték a homlokzatot, illetve úgy alakították ki a konyhát, hogy betekinthető legyen, így akik sorba álltak az ételért, azok láthatták, hogy mi zajlik odabent. Ez arra sarkallta a dolgozókat, hogy betartsák a folyamatokat és szabályokat, valamint megfelelő tisztaságot tartsanak. Ennek érdekében az eszközöket és a gépeket lecserélték rozsdamentes acélra, amit könnyebb volt tisztán tartani.

1954-ben a McDonald fivérek találkoztak Ray Kroc-kal, aki akkor Multimixereket értékesített. A shakekészítő gép kapcsán kereste fel őket, mivel feltűnt neki a nagyszámú gép rendelés. Nagyon tetszett neki, ahogy a testvérek forradalmasították a gyorséttermet, és meglátta benne a lehetőséget, ami ahhoz vezetett, hogy exkluzív franchise partnerük lett, majd ki is vásárolta a fivéreket.

1955-ben megnyitotta az első McDonald’s-ot, az Illinois államban lévő Des Plaines-ben és ezzel kezdetét vette a kezdetben országos terjeszkedés, ami a későbbiekben világ szintűre nőtte ki magát.

Korán felismerték, hogy az egyik legnagyobb és legjövedelmezőbb célcsoport számukra a gyermekek, mivel a szülők a gyerekeik kedvéért hajlandóak sok mindent megvenni. Nagy figyelmet fordítanak a gyerekekre, ezért kialakítottak külső kerthelységben lévő, illetve éttermen belüli játszóházakat. Külön szolgáltatást vezettek be a gyerekek számára: születésnapi rendezvényeket szervezhetnek az éttermek játszóházaiba, amiket képzett hostessek vezetnek le. Minden szülinapnál a gyerekek korának megfelelő játékot játszanak, kapnak tortát és ajándékot is.

Azonban a legnagyobb gyermekek számára nyújtott termék a Happy Meal® menü. 1977-ben Dick Brams vezette be.

Ronald McDonald miatt a cirkusz közel állt a McDonald’s-hoz, így kitalálta, hogy a hamburgert, a burgonyát és az üdítőt cirkuszkocsi formájú dobozba csomagolják, amelyből a gyerekek egy egész vonatot tudtak felépíteni, ha rendesen gyűjtötték. Azóta sokat változott az összetétel, de a gyerekeknél továbbra is töretlen népszerűségnek örvend a Happy Meal menü, mivel játékot választhatnak mellé és összeválogathatják, hogy mit szeretnének enni (választhatnak gyümölcsöt vagy zöldséget, halat és csirkét, amit jobban szeretnek).

A McDonald’s odafigyel a kulturális különbözőségekre: Minden ország minden éttermében megvannak az alaptermékek, mint a sajtburger, a sültburgonya és a BigMac®. Azonban egyes országoknak lehetnek eltérő kínálataik, éppen ezért vannak termékek, amiket más országokban nem lehet elérni, viszont kulturális szempontból lehetnek plusz termékek is. Ennek alátámasztása, hogy Indiában lehet McCurry Pan-t kapni, ami nem a hagyományos értelemben vett hamburgert takarja, hanem egy kenyértésztából készült „edényben” sütött zöldségeket jelenti curry-s tejszínes mártásban. A különlegessége az, hogy amiben felszolgálják, azt meg is lehet enni. Rendkívül népszerű a vegetáriánusok körében. Németországban hagyományos ételnek számít a kolbász, éppen ezért árulnak McNürnburgert. Ez egy olyan szendvics, amiben három kolbász van mustárral és sült hagymával. Magyarországon igy időben tartottak retró hamburgert, amelyben a McDonald’s uborka és paradicsom helyett csalamádét raktak.

Mára a McDonald’s 38 országban van jelen, 33 000 üzlete van, és mintegy 14 millió vásárlót szolgálnak ki naponta (McDonald’s, 2017).

A McDonald’s Magyarországon:

Az amerikai franchise magyarországi megjelenése az első Mc’Donald’s üzlet megnyitásával indult 1988. április 29-én Budapesten a Régiposta utcában. Akkora szenzáció volt ez a szocialista rezsim alatt élő fogyasztóknak, hogy az első napi 14 órás nyitva tartás alatt több, mint 10 000 fogyasztót szolgáltak ki, akik hosszas (utcai) várakozás után jutottak be az üzletbe.

Akkoriban az árak alacsonyabbak és a terméklista is rövidebb volt, csak 15 terméket forgalmaztak. A Big Mac a mai 900 Ft, helyett 43 Ft-ba került, a dupla sajtburgert akkoriban 38 Ft-ért, most 600 Ft-ért lehet megvenni. A sima sajtburger most 300 Ft-ba kerül, ezzel szemben 1988-ben 26 Ft volt. A siker akkora volt, hogy 1990-ben megnyílt a következő étterem a Nyugati Pályaudvar melletti gyönyörű épületben, amit a mai napig a világ legszebb  McDonald’s éttermeként tartanak számon.

2009-ben megnyílt a 100. magyarországi étterem Győrben. A társadalmi felelősségvállalás jegyében az aktív mozgás támogatására 2010-ben létrehozták a BringaMánia programot.

A Pizza Hut gyorsétkezde-hálózat

Az első Pizza Hut gyorséttermet 1958-ban az Amerikai Egyesült Államokban nyitotta meg Dan and Frank Carney testvérpár. A cég az olasz-amerikai konyha ételeiről lett ismert, beleértve a pizzát és a tésztaféléket, valamint a köreteket és a desszerteket.

A Pizza Hut gyorséttermek különböző éttermi koncepcióra oszthatók:

• az eredeti, amely a családias étkezéseket hivatott kiszolgálni
• a kirakati kiszolgálás, amely jellemzően kiszállításra és ablakból történő pizza szelet értékesítésére szakosodtak
• hibrid helyszínek, amelyek mind a beülős családias kiszolgálást, mind pedig az ablakon át történő kiszolgálást is végzik

Néhány Pizza Hut helyszín ebédmenü keretében "all-you-can-eat" pizzát, salátát, kenyérsüteményt kínál és tészta bárt üzemeltet.

Az első külföldi éttermet Kanadában nyitották 1968-ban. Jelenleg több mint 90 országban van Pizza Hut étterem, jelentős részük franchise szerződés alapján működik. Magyarországon 1992. április 1-jén Budapesten, a Király utca és a Nagykörút sarkán nyitotta meg első éttermét, melyet további 15 egység követett.

Subway – az etalon

Fred DeLuca 1965-ben nyitotta meg az első sub-szendvicsboltját az USA-ban, SUBWAY® étterem néven. Nyolc évvel az első üzlet megnyitása után, 1974-ben a tulajdonosnak már tizenhat étterme volt Connecticut államban.

A további növekedés lehetőségeit keresve terelődött a tulajdonosok figyelme a franchise-rendszerre, azonban ezt a megoldást korábban kizárták, azzal, hogy az csak a „nagymenőknek” való. Azonban a terjeszkedésnek ez volt az egyetlen útja, így ők is megalkották saját franchise koncepciójukat.

Mára, működésének 52. évében, a SUBWAY® lánc a világ legnagyobb, sub-szendvicseket forgalmazó étteremlánca: az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában több üzletük van, mint a McDonald’s-nak.  Ezzel szemben Magyarországon a Subway nem számít sikersztorinak. A kezdeti lelkesedés után, amikor Magyarországon összesen 14 bolttal rendelkeztek, a gazdasági válság erőteljesen érintett a gyorsétterem láncot és 11 boltjukat bezárták. Ma 3 bolttal üzemelnek.

3. ábra Subway favorit: A Subway Club 6 szendvics

A magyar gyorsétkezde -  City Grill^[1]

Bob, a blogger beszámolója a ’80-as évek magyar  hamburgerezőiről

„A 80-as években, gyerekkoromban a hamburger vásárlás mindig egy ünnep volt. Kultusza volt az amerikai dolgoknak és kisgyerekként ezt igen komolyan tudtam venni. Persze akkor még nem tudtam, hogy a tipikus nagy, szétesős, tocsogós, gazdagon megpakolt magyar hamburgereknek köze nem volt az amerikai kompakt, kicsi, gyors étkezési igényeket kielégítő rokonaihoz. Hát hol van ehhez képest a legnagyobbnak nevezett Whopper?

Jó, nyilván ott is vannak hasonlók, mint pl. a Bud Spencer féle USA-i kamionosbüfékben, bár lehet, hogy az is csak az olasz rendezők víziója volt, nem tudhatom végtére is sosem jártam az USA-ban.

Gyakran mentem 6-7-8 évesen anyámmal a Budai Skálába, aztán mikor végeztünk a skála-piacon is, a buszhoz vagy a trabihoz menet ott volt ez a Hamburgeres bódé...jobbra...

4. ábra A ’80-as évek gyorsétkezdéje Budapesten

..akkor mindig könyörögtem egy Hambiért, persze jött a szöveg, hogy kisfiam, a Hamburger drága ( talán 50 Ft lehetett)és otthon lesz ebédre rizses hús, stb. Ha éppen valami dicséretes dolgot műveltem előzőleg, pl jó voltam szolfézson, vagy kaptam ötöst matekból akkor kaphattam hamburgert.

Mindig élvezettel vegyes kényelmetlenség volt egy ilyen cucc elfogyasztása, főleg 7 évesen. Szerintem anyám ezért sem szerette. Hullott belőle az anyag, csúszott-mászott szerteszéjjel, a két könyökömön csorgott a ketchupos csalamádélé és a káposztacsíkot gyakran csak félig sikerült lenyelni, ami köhögéshez vezetett. Mire befejeztem minden csupa szutyok volt. Utána azonban nagyon elégedetten éreztem magam” (Bob, 2008 https://retronom.hu/node/9186).

A City Grill sztori:

„A ’80-as évek gasztronómiáját dicsérte, hogy hónapok alatt kiépült az egész országban a hamburger, hot-dog bódéhálózat, ahol ugyanolyan megjelenésű és minőségű félig kilógó salátalevelű, csalamádés, kecsápos puffancs hamburgert lehetett kapni. Ez egyfajta biztonságot teremtett; a hamburger minőségében feltétel nélkül bízhattunk az ország egész területén. Így teltek a hamburgeres békeidők, míg a Taverna berobbant a City Grill étteremlánccal. Mi is volt a City Grill? Egy gyorsétterem hálózat? Nem, annál sokkal több: Egy életérzés! A NYUGAT!

Itt a hamburger háttérbe szorult, és a modern belsőterekkel kialakított éttermek csillogása, a gyorséttermi egyenruhákba öltözött kiszolgálók, a tálcákon egyszer használatos reklámalátétek, saját logós eldobható poharak (tetővel!), eldobható műanyag dobozok domináltak. A City Grill a szocializmus folyamatos praktikus és olcsó megoldásaival szemben egy pazarló, fogyasztói társadalom első pillérét rakta le, amit persze akkor nem tudtunk. Tudat alatt élveztük a pazarlást, a hamburgeres dobozok, üdítős poharak elegáns szemetesbe csúsztatását, ahogy ezt a Charlie Angyalaiban láttuk. Eltűnt a kelet-nyugat közötti szakadék; a City Grill falain belül egyenrangúnak érezhettük magunkat a nyugati országok polgáraival. Jó volt-e a City Grill-es hamburger? Hát persze, a legjobb!

Ha tehettem minden nap azt ettem, finom puffancsból készült, nagy szelet húspogácsával. Süteménynek rétest, túrós táskát és más cukrászterméket árultak, ami mai napig nagyon hiányzik az itthon megtelepedett nyugati gyorsétterem láncok kínálatából. Az első City Grill a budapesti Váci utcában nyílt, de gyorsan követte őt a Bajcsy-Zsilinszky út Alkotmány utca sarkán álló Márka önkiszolgáló étteremből kialakított City Grill is. Ez volt a törzshelyem. Az asztalokhoz csuklós karokon 4-4 modern műanyag szék kapcsolódott, ezzel maximalizálva egy-egy asztaltársaság létszámát 4 főben, mivel a székek szabadon való átcsoportosítását a csuklós karok nem tették lehetővé. Bundás palacsinta és csirke falatok a kínálatban  a hamburger mellett”

(retrogastro blogger, http://retrogastro.blog.hu/2010/02/17/a_city_grill_fenykora_folytatas)

Írta: Dr. Somogyi Andrea, PhD, 2018.10.01