ISO 9227 szabvány módszertana
ISO 9227: 2017 Korróziós tesztek mesterséges légterekben - Sópermet vizsgálatok
Módszer
Ezt a módszert kell használni az ISO 9227-2017 szabvány szerinti korróziós kamrában történő sópermet vizsgálat végrehajtásához.
Jelen módszert az ISO 9227-2017 szabvány dokumentumban foglaltakkal összefüggésben kell használni. A vizsgálati szabvány az iránymutató jelen módszerrel szemben, és előfordulhat, hogy módosítani szükséges a szabvány megfeleléséhez.
Ez a módszer az ISO 9227-2017 szabványon alapul, melynek paraméterei a következők:
Folyamatos sópermet 35 °C +/- 2 °C hőmérsékleten, 5% +/- 1% só koncentráció (NaCl) mellett.
A szabványon belül három változat létezik:
NSS: Semleges sóköd vizsgálat (ionmentes víz és tiszta só keveréke)
AASS: Ecetsavas sóköd vizsgálat (NSS oldat + jégecet)
CASS: Cupro Ecetsavas sóköd vizsgálat (NSS oldat + réz-klorid-dihidrát) 50 °C +/- 2 °C-on
A kamrát a vevő igénye szerint, vagy az ISO 9227-2017 szabvány szerint töltjük fel tesztmintákkal.
Berendezés
Minden mérőberendezést kalibrálni kell. A kalibrálás megújításának dátuma nem eshet egybe a vizsgálat dátumával.
Minimálisan a kamra korróziós vizsgálati tér levegő hőmérsékletét kell kalibrálni. Szükség esetén a következő kamraelemek is kalibrálhatók:
Levegő szaturátor hőmérséklet.
Kamra légnyomásmérője (porlasztónyomás).
A korróziós kamrák relatív páratartalom érzékelővel is felszerelhetők. A kalibráció nem szükséges, mivel a sópermet funkció során nem kerül használatra.
A kiegészítő eszközöket használat előtt kalibrálni kell, amelyek a következők lehetnek:
Hordozható pH-mérő, hitelesített pufferoldatokkal, amelyet a gyártó utasításait követve kalibráltak. Az első oldat pH-ja 4,01, a második oldat pH-ja 7,01. Az elfogadható tűréshatár +/- 0,01 pH érték. Ha a kalibráció kész, a pH mérő elektródáját elektródaöblítő oldattal kell leöblíteni.
Sótartalom refraktométer, amelyet standard refraktométer oldattal kalibráltak. A sótartalom refraktométer képes a nátrium-klorid százalékos arányának közvetlen kijelzésére 0 és 28% között, automatikus hőmérséklet-kompenzációval.
Vezetőképesség-mérő, standard oldatokkal kalibrálva, víz és sóoldat vezetőképességének ellenőrzésére szolgál.
A kamra hőmérséklete szükség esetén folyamatosan nyomon követhető, akár egy független kalibrált adatgyűjtővel, vagy modelltől függően a kamra rendelkezhet Ethernet-kimenettel a hőmérséklet görbének megtekintéséhez és mentéséhez, illetve belső adat rögzítéssel.
Sópermet vizsgálat során elegendő lehet a kamra hőmérsékletét naponta manuálisan leolvasni a kamra kijelzőjén és egy naplóba rögzítve nyomon követni.
A sóoldat expozíciójának mérésére a pluviometria szolgál*, a gyűjtési mennyiséget manuálisan szabályozzák a minta magasságában elhelyezett gyűjtőedények segítségével. A begyűjtési mennyiségnek 1-2 ml/óra/80 cm² tartományban kell esnie.
Futtasson le egy 24 órás tesztciklust az üres kamrával és a gyűjtőtölcsérekkel, rögzítse a hőmérsékletet, és győződjön meg arról, hogy 35 °C +/- 2 °C tűréshatáron belül marad (illetve 50 °C +/-2 °C CASS esetén). Ügyeljen arra, hogy a sópermet begyűjtési aránya a várt 1-2 ml/h/80 cm² tartományon belül legyen. Rögzítse az összes eredményt. Ellenőrizze, hogy az összegyűjtött oldat pH-ja megfelel-e a szabvány követelményeinek. Rögzítse az összes eredményt. Ha szükséges, állítsa be a sóoldat pH-értékét az oldattartályban, hogy kompenzálja a pH bármilyen változását az összegyűjtés után.
A sóoldat expozíciója sűrített levegővel történő porlasztással történik. A porlasztó fúvókához szállított levegőt melegíteni és párásítani kell egy levegő szaturátoron keresztül vezetve. A kamrában lévő légtelítő hőmérsékletét a porlasztó nyomásmérőjén lévő nyomásnak megfelelően kell beállítani. (Referenciaként lásd az ISO 9227-2017 szabvány táblázatát).
A sóoldat elkészítése
Ellenőrizze, hogy a víz vezetőképességének mért érteke megfelelő ( azaz kevesebb, mint 20 µS/cm 25 °C ± 2 °C-on) és hogy a használt vezetőképesség-mérő teljesíti-e a szabvány követelményeit.
A sóoldat koncentrációját kalibrált sótartalom refraktométerrel kell mérni, ami megfelel a szabvány követelményeinek. A sóoldat pH-értékét ellenőrzni kell a szabvány követelményeinek megfelelő kalibrált pH-mérővel.
NSS oldattal történő vizsgálat esetén –miután az oldatot több órán át stabilizálódni hagytuk, megmérjük és feljegyezzük a sótartalmat és a pH-t. Bármilyen pH-beállítás elvégezhető reagens minőségű sósavval (HCL) a savasság növelésére, vagy reagens minőségű nátrium-hidroxiddal (NaOH) vagy nátrium-hidrogén-karbonáttal (NA2CO3) a savasság csökkentésére. Az eredményt rögzíteni kell.
AASS oldattal történő vizsgálat esetén - jégecetet adunk a semleges sóoldathoz úgy, hogy a pH megfeleljen a szabványban előírt határértékeknek. Bármilyen pH-beállítás elvégezhető jégecettel a savasság növelésére, vagy reagens minőségű nátrium-hidroxiddal (NaOH) vagy nátrium-hidrogén-karbonáttal (NA2CO3) a savasság csökkentésére. Az eredményt rögzíteni kell.
CASS-oldattal történő vizsgálat esetén – A semleges sóoldathoz réz-klorid-dihidrátot (CuCl2 2H2O) adunk, így 0,26 g/l (+/- 0,01 g/L) koncentrációt kapunk. A pH bármilyen beállítását jégecettel kell elvégezni a savasság növelése érdekében, vagy regens minőségű nátrium-hidroxiddal (NaOH) vagy reaktív minőségű nátrium-hidrogén-karbonáttal (NA2CO3) a savasság csökkentésére. Az eredményt rögzíteni kell.
A minták előkészítése
A vizsgálati mintákat a vizsgálat megkezdése előtt alaposan meg kell tisztítani. Oldószereket és roncsoló anyagokat nem szabad használni. Ezt a folyamatot egyeztetni kell az ügyféllel. A minták kezelésekor mindig latex kesztyűt kell viselni. A vizsgálat megkezdése előtt minden mintáról fényképet kell készíteni.
A teszt lebonyolítása
Mielőtt elkezdi a mintákkal végzett teszteket, további vizsgálatokra lehet szükség a teszt eredmények hitelesítésére vonatkozóan. A vizsgálat megkezdése előtt szükség lehet a kamra korrozivitásának értékelésére. További részletekért lásd a szabványt.
A tesztciklus indítása:
Helyezze a mintákat a kamrába a vizsgálati szabványnak megfelelően.
Állítsa be a kamra levegőszaturátor hőmérsékletét a tesztszabvány táblázata szerint.
Győződjön meg arról, hogy egyetlen minta sem takar más mintákat, és hogy a mintából származó cseppek ne eshessenek más mintákra.
Helyezzen tiszta, üres sópermet-gyűjtő edényeket a minták köré a kamrában, lehetőleg a minta magasságában. Soha ne tegye a gyűjtő edényeket minták vagy más olyan tárgy alá.
Ellenőrizze, hogy a környezeti helyiség hőmérséklete az elfogadható határokon belül van-e.
Ellenőrizze, hogy a levegő szaturátor hőmérséklete az elfogadható határokon belül van-e.
Ellenőrizze, hogy a porlasztó levegőnyomása az elfogadható határokon belül van-e.
Folyamatosan permetezzen porlasztott sóoldattal 35 °C +/- 2 °C állandó kamrahőmérsékleten (CASS esetén 50 °C +/- 2 °C).
Ellenőrizze, hogy az összegyűjtött oldat kihullás és kiterülési aránya az elfogadható határon belül van-e.
Ellenőrizze, hogy a tartályban lévő sóoldat koncentráció megfelelő-e (5,0% + / -1,0% NaCl)
Jegyezze fel a tartályban lévő sóoldat pH-értékét.
Ellenőrizze, hogy az összegyűjtött sóoldat pH-ja az elfogadható határokon belül van-e.
A folyamatos tesztelés szüneteltetése megengedett a napi ellenőrzések végrehajtására, mint a napi kihullás is kiterülési arány, valamint az összegyűjtött oldat pH-értékének rögzítésére.
Jegyezze fel az ionmentesített víz vezetőképességét használat közben.
Figyelje a sóoldat szintjét a tartályban, és ellenőrizze, hogy elegendő-e a következő 24/48 órára. (Hétvégére tervezzen pótlást). MEGJEGYZÉS: hétvégén a helyiség nyitvatartása minimális legyen, és nem haladhatja meg az 1 órát egy 24 órás időtartamon belül.
Fényképek a teszt megkezdése előtt és az ügyfél által meghatározott időpontokban készülnek.
Napi ellenőrzésekre van szükség annak biztosítására, hogy a változó paraméterek a szabványban meghatározott határokon belül teljesüljenek.
Mentse el az összes beállítást.
A vizsgált minták kezelése anyaguktól függően változik.
A vizsgálati szabvány és az ügyféllel folytatott egyeztetés alapján alakítsa ki a helyes vizsgálati eljárást.
A minták kezelésekor mindig viseljen latex kesztyűt.
A mintákról fényképeket kell készíteni.
A tűréshatáron belüli és kívüli feljegyzéseket, valamint a vizsgálati szüneteket és azok időtartamát fel kell jegyezni a vizsgálati jelentésben, beleértve az esetleges változtatások részleteit is.
Forrás: Labomat.eu
