OECD ajánlás támpontja szerint A K+F az a rendszeresen végzett munka, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról alkotott ismeretek gyarapítását is, valamint ennek az egész ismeretanyagnak a felhasználását új alkalmazások kidolgozására. Az így értelmezett K+F háromféle tevékenységet ölel fel: az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést.” Az Oslo kézikönyv definiál un. intramural (saját cégen belüli), valamint az extramural (külső, vásárolt) K+F tevékenységet is. Intramural (saját cégen belüli) K+F: Kreatív munka, amit azért végeznek rendszeresen a vállalkozásnál, hogy a tudásállományt új alkalmazásokra használják Extramural (külső, vásárolt) K+F: Ugyanaz a tevékenység, mint az intramural K+F esetében, de állami vagy magán kutatóintézetek, illetve más vállalkozások – beleértve a csoporton belüli más vállalkozásokat – eredményeinek átvételét jelenti.
A kutatási és fejlesztési tevékenységek körébe soroljuk az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény pontosan definiálja ezen fogalmakat, amely szerint
Alapkutatás: olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek szerzése a jelenségek alapvető lényegéről és a megfigyelhető tényekről, bármiféle konkrét alkalmazási és felhasználási célkitűzés nélkül.
Alkalmazott kutatás: új ismeretek megszerzésére irányuló eredeti vizsgálat, amelyet elsődlegesen valamely konkrét gyakorlati cél érdekében végeznek.
Kísérleti fejlesztés: olyan, a kutatásból és gyakorlati tapasztalatokból nyert, már létező tudásra támaszkodó, rendszeres munka, amelynek célja új anyagok, termékek és szerkezetek létrehozása, új eljárások, rendszerek és szolgáltatások bevezetése vagy a már létrehozottak vagy bevezetettek lényeges javítása.
Az OECD az Oslo Kézikönyvben teszi közzé az innováció értelmezésének, mérésének fogalmi rendszerét.
Az innováció új, jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing módszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben, vagy a külső kapcsolatokban.” Ugyancsak rögzíti, hogy innovációs tevékenységnek tekinthető „mindazon tudományos, technológiai, szervezési, pénzügyi és kereskedelmi lépés, amely az innováció megvalósítását ténylegesen szándékolja, vagy irányítja.
A K+F és innovációs folyamatokat gyakran azonosítják a tudáshoz kapcsolható elemekkel (tudásteremtés, tudásáramlás, tanulási folyamatok), és egyre inkább tudás alapú vagy tanulás alapú gazdaságokról beszélnek. Ennek eredményeként az erőforrások helyett a képességeket, vagy kapacitásokat emelik ki és a tudást tekintik a fejlődés meghatározó tényezőnek, amikor a tudásnak a gazdasági fejlődésben játszott szerepét vizsgálják és elemzik.
A gazdasági elemzések és mérések, kiegészítve a statisztikai adatszolgáltatásokkal természetszerűleg törekednek a jól megragadható, mérhető, számolható, kimutatható mutató- és arányszámok használatára. Természetesen ennek tudatában, hogy a statisztikai- és számviteli rendszerek a nehezebben mérhető innováció helyett a legtöbb esetben K+F-hez kapcsolható konkrét adatsorokat (K+F helyek száma, K+F ráfordítás, K+F jellegű beruházások, fajlagos K+F ráfordítások, stb.) részesítik előnyben, és ebből kívánnak következtetéseket levonni az innováció, az innovációs potenciál vonatkozásában.
A kutatás-fejlesztés (K+F) valamint az innováció egymással szoros kölcsönhatásban lévő, de mégis különböző fogalmak. A kutatás-fejlesztés látszik pontosabban definiálhatónak és a statisztikai rendszereken keresztül mérhetőnek, az innovációs fogalomrendszer időben lassabban alakult ki és változott, ugyanakkor összevethető mérési problematikái miatt nehezebben értelmezhető és megragadható
Mi tartozik bele a K+F tevékenységbe és mi az ami nem?
Talán az egyik legjobban és legtöbbet vitatott terület, hogy milyen konkrét tevékenységek tartoznak bele a kutatás és fejlesztés területébe és melyek azok, amelyek nem tekinthetők a gazdálkodó szervezetek szempontjából K+Fnek. Nem lehet élesen szétválasztani ezen csoportosítást, azonban mégis kell egy elhatárolási elvet követni, amelyet a következő alpontokban mutatunk be.
A prototípus
K+F tevékenység
A prototípus létrehozásával kapcsolatos közvetlen költségek, mint például a tervezése, a szerkesztése, a vizsgálata, tesztelése, a szükséges módosítások végrehajtása a kitűzött cél érdekében.
Nem K+F tevékenység
A létrehozott – a tesztelésen és a szükséges módosításokon átesett – prototípussal kapcsolatosan felmerült egyéb munkálatok költsége.
A kísérleti üzemek
K+F tevékenység
A műszaki, gazdasági és egyéb információk gyűjtése, tapasztalatok szerzése, amely a kutatás során felvázolt hipotézisek (feltevések) vizsgálatára, az új gyártmányok, késztermékek előállítására, az új technológiákhoz, eljárásokhoz szükséges gépi berendezések tervezésére, előállítására, illetve az ezekkel kapcsolatos használati és üzemeltetési utasítások kidolgozására irányulnak.
Nem K+F tevékenység
A kísérleti szakasz befejezésével a próbagyártásról a termelési folyamatra történt áttérést követően felmerült munkálatok költsége.
A próbagyártás és a gyártásindítás
K+F tevékenység
A gyártási szakasz új tervezési és műszaki/gazdasági megoldásainak közvetlen költsége.
Nem K+F tevékenység
A gyártási szakaszban felmerült olyan munkálatok költsége, amelyek nem az új tervezési, műszaki/gazdasági megoldásokhoz köthetők, illetve a próbagyártás közben végrehajtott javítások, amelyek csak eredményezhetik a változtatásokat.
Az ipari tervezés
K+F tevékenység
Az új termékek és folyamatok kidolgozásához, kifejlesztéséhez és ezek előállításához szükséges eljárások, valamint a műszaki/gazdasági specifikációk és üzemeltetési jellemzők meghatározását célzó tervrajzok.
Nem K+F tevékenység
Azoknak az ipari területeken végbemenő tervezési munkálatok költségei, amelyek a termelési folyamatokra irányulnak.
A felszerszámozási és üzemeltetési szakasz
Ezen szakaszban felmerülő munkálatok költségét javarészt nem lehet besorolni a K+F körbe, mivel már nem az „újítások” állnak a tevékenység középpontjában.
K+F tevékenység
A termelő berendezések, szerszámok átalakításával, a gyártási eljárások megváltoztatásával, új módszerek, szabványok kialakításával kapcsolatos munkálatok.
Nem K+F tevékenység
A termelési tevékenységgel összefüggő munkálatok költsége.
+36 1 2200 661
