Magyarországon – az Európai Unióhoz hasonlóan – a technika fejlődésével a munkafolyamatok jelentősen átalakulnak. Egyrészt komfortosabbá, biztonságosabbá vált a munkakörnyezet, másrészt új, eddig nem ismert, esetenként nagy hatósugarú egészségkárosító hatások jelentek meg. A hazai jogi szabályozás a Magyar Köztársaság Alkotmányával összhangban biztosítja a hazai munkavállalók jogát az egészséges és biztonságos munkavégzéshez, aminek feltételeit a munkáltatónak kell meghatároznia és biztosítania. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) működik közre a munkavédelmi tárgyú jogszabályok előkészítésében, a jogalkotási folyamatban, továbbá az OMMF munkavédelmi hatóságának egyik fő feladata a munkavédelmi jogsértések, azaz a munkahelyi baleseteket és foglalkozási megbetegedéseket előidéző veszélyforrások és egészségkárosító hatások feltárása és megelőzése. Évente átlagosan 25.000 munkáltatót illetve mintegy 450.000 munkavállalót ellenőriznek Az OMMF feladatai közé tartozik, hogy tájékoztatással és tanácsadással segítse a munkáltatókat és munkavállalókat, illetve a munkavédelmi képviselőket. Ennek érdekében az OMMF 2003 óta koordinálja a közcélú állami munkavédelmi információs rendszer működését, és működteti az ingyenes zöldszámon (80/204-292) hívható A hazai munkavédelmi helyzetről évenkénti áttekintést az 1993. évi XCIII. törvény (Munkavédelmi törvény) figyelembevételével elsősorban a munkavédelem állami feladatainak végrehajtásáért felelős szervek tapasztalati beszámolói adnak, civil szervezetek ritkán foglalkoznak e témával átfogóan.
Magyarországon – az Európai Unióhoz hasonlóan – a technika fejlődésével a munkafolyamatok jelentősen átalakulnak. Egyrészt komfortosabbá, biztonságosabbá vált a munkakörnyezet, másrészt új, eddig nem ismert, esetenként nagy hatósugarú egészségkárosító hatások illetve munkabiztonságot veszélyeztető kockázatok jelentek meg.
A Solvergroup figyelemmel kíséri, összegyűjti és elemzi a gazdasági szereplők munkabiztonsági adatait, a kockázat-kutatók tudományos eredményeit, a statisztikai információkat és preventív intézkedésként új kockázat-menedzsment eljárásokat, veszély-előre jelző algoritmusokat fejleszt ki. Amennyiben az Ön vállalata érdekelt a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén, kutató-elemző tevékenységünk igénybevételével, a jelenlévő veszélyek és kockázatok helyes értékelésével a működési és compliance kockázatok széles spektrumára találhat szoftverrel is támogatott gyakorlati alkalmazásokat
Európai Unió munkabiztonsági és egészségvédelmi zavarai
I. A szabályozási környezet
Az Európai Uniónak a munkavédelmet illető szabályozásában két fő irányzat a jellemző:
- Meghatározó az úgynevezett új megközelítés, amelyet az ipari termékek szabad mozgása és biztonsága érdekében vezettek be. Ennek lényege, hogy azok a termékek, amelyeket a vonatkozó irányelvek követelményeinek megfelelően gyártottak, szabadon forgalmazhatók a tagállamokban. E körbe tartoznak jelenleg az egyéni védőeszközök is.
- A munkavédelmi szabályozás egyes szektorokra vonatkozóan határoz meg követelményrendszert. Ennek sajátossága, hogy az ily módon kidolgozott irányelvekben foglaltak, mint alapvető (minimális) követelmények jelennek meg, amihez viszonyítva az állam nemzeti gyakorlatának megfelelően szigoríthat, de sohasem enyhíthet.
Az Európában általánosan alkalmazott gyakorlatnak megfelelően a 89/391/EGK keretirányelv szoros egységben kezeli a munkahelyi biztonságot és az egészséget. Általános rendelkezése: A munkáltató teljes mértékben felelős a munkavállalók egészségéért és biztonságáért.
Az EU munkavédelmi keretirányelvének főbb szabályai
A munkáltató köteles:
- felmérni a biztonságot és egészséget érintő kockázatokat,
- tájékoztatni a munkavállalókat a biztonsági és egészségügyi kockázatokról, a megelőző intézkedésekről, az elsősegélyről, a tűzvédelemről, a kockázatfelmérésről,
- konzultálni a munkavállalókkal és/vagy azok képviselőivel a biztonságot és egészséget érintő kérdésekben,
- biztosítani minden munkavállaló részére a megfelelő és munka-specifikus biztonsági és egészségügyi oktatást.
A munkavállaló köteles:
- törődni saját egészségével és biztonságával,
- megfelelően használni a gépeket és berendezéseket, veszélyes anyagokat, egyéni védőeszközöket.
Hazai jogszabályi környezet
Magyarországon a munkavédelemnek több mint száz éves hagyományai vannak, de az EU csatlakozást követően a 89/391/EGK számú keretirányelv legfontosabb előírásait az Országgyűlés 1993. október 5-én fogadta el és 1994. január 1-jén hatályba lépett, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény ülteti át a magyar jogrendbe. A törvény komplex jellegű, kiterjed az összes foglalkoztatásra (már minimum 1 munkavállalóra is) és a munkavédelem valamennyi kérdésére. Egyúttal keretjellegű, általános megfogalmazást ad, a konkrét végrehajtásról alacsonyabb szintű jogszabályozás gondoskodik. Lényeges vonása a munkáltató elsődleges, objektív és általános felelőssége, valamint a lehetőség a törvény előírásainak viszonylag önálló megvalósítására. A törvény ugyanis a kívánt eredményt fogalmazza meg, a megvalósítás konkrét módját a munkáltatóra bízza.
A hazai jogi szabályozás a Magyar Köztársaság Alkotmányával összhangban biztosítja a hazai munkavállalók jogát az egészséges és biztonságos munkavégzéshez, aminek feltételeit a munkáltatónak kell meghatároznia és biztosítania. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) működik közre a munkavédelmi tárgyú jogszabályok előkészítésében, a jogalkotási folyamatban, továbbá az OMMF munkavédelmi hatóságának egyik fő feladata a munkavédelmi jogsértések, azaz a munkahelyi baleseteket és foglalkozási megbetegedéseket előidéző veszélyforrások és egészségkárosító hatások feltárása és megelőzése. Évente átlagosan 25.000 munkáltatót illetve mintegy 450.000 munkavállalót ellenőriznek.
II. Kockázati tényezők változása
Európai Uniós életkor változása
Az európai munkavállalók életkori összetételében bekövetkezett újabb keletű változások a munkavállalók biztonságára is hatással lesznek. A 25 tagú Európai Unióban 2000 és 2005 között a 15–64 éves munkavállalók száma 8,3 millióval nőtt. A 15–24 éves korosztályba tartozó munkavállalók száma 0,7 millióval csökkent, ezzel szemben az 55–64 éveseké 4,2 millióval nőtt. A foglalkoztatottsági arány a 25–54 éves korosztály esetében a legmagasabb (a férfiaknál 85,4%, a nőknél 68,9%), őket az 55–64 éves korosztály (férfiak 51,5%, nők 33,6%) követi.
Foglalkoztatási jogviszonyban rejlő kockázatok
A munkafolyamatokban és munkaszervezésben bekövetkező változások oka részben a munkaerővel fennálló szerződéses jogviszony változása. A vállalatokon belül többféle és egyénre szabottabb munkakapcsolatok alakulnak ki. E folyamatok növelik a munkavállalók munkájukkal kapcsolatos bizonytalanságérzetét. A mikrovállalkozások és KKV-k növekvő száma különleges jelentőséggel bír a biztonság és egészségvédelem szempontjából, a KKV-nál magasabb a munkahelyi balesetek száma, mint a 250 főnél többet foglalkoztató cégeknél. Az egyéni vállalkozók munkakörülményei általában gyökeresen különböznek a határozatlan szerződéssel, teljes munkaidőben dolgozó munkavállalókéitól. Az egyéni vállalkozóknak gyakran hosszabb a munkaidejük és ingadozó a munkatempójuk. Az ilyen munkavállalók gyakrabban (35,5%) érzik úgy, hogy munkájuk veszélyezteti egészségüket, mint az alkalmazottak (27,3%). A részmunkaidőben dolgozók kevésbé vannak kitéve bizonyos kockázatoknak és a rossz ergonómiai feltételeknek, így ritkábban számolnak be munkahelyi eredetű egészségi problémákról, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak. Az ideiglenes munkavállalók között gyakrabban fordulnak elő munkahelyi balesetek, mint más foglalkoztatotti csoportokban. Ezen kívül kevesebb beleszólásuk van a feladatok ütemezésébe, a munkatempó és a munkamódszerek alakításába, alacsonyabbak a velük szemben támasztott elvárások, és kevesebb tájékoztatást kapnak a kockázatokról. Ezek a munkavállalók elégedetlenebbek munkájukkal, de kevesebb stressz nehezedik rájuk, mint az átlagos munkavállalóra.
Munkaerőpiac szerkezet-változásai:
A munkaerő rohamosan öregszik. Az idősebbek (55–64 évesek) foglalkoztatottsági aránya 2000 és 2004 között 4,4%-kal, 41,0%-ra nőtt. Az idősebb munkavállalók foglalkoztatásban való megtartása a jövőben nagy kihívás elé állíthatja Európát. Egyre nagyobb az igény a képzettebb munkaerőre: ennek oka részben az, hogy az információs technológia fejlődése miatt a munkafolyamatok egyre összetettebbé válnak. Az Unióra hatást gyakorol a népesség nagyobb fokú áramlása és mobilitása, vagyis az a jelenség is, hogy a munkavállalók a jobb munkalehetőségeket kínáló országokba költöznek.
Foglalkozási megbetegedések
A foglalkozási megbetegedés fogalma nagyban összefügg a nemzeti elismerési és kompenzációs rendszerrel. Elismeréséhez jellemzően egyértelműen bizonyítani kell, hogy a megbetegedést munkahelyi tényezők okozták. Európai szinten csak korlátozott számú betegséggel kapcsolatos adatokat rögzítenek. Legjellemzőbb, foglalkozási megbetegedések a váz-izomrendszeri megbetegedések, az érzékszervi megbetegedések, a légzőszervi megbetegedések, a bőrbetegségek és az idegrendszeri megbetegedések.
A foglalkozási megbetegedések hatásainak teljes körű értékeléséhez figyelembe kellene venni a munkahelyi eredetű egészségromlással összefüggő költségeket is. Ehhez meg kellene határozni minden közvetlen és közvetett költséget, valamint azt, hogy az összes egészségi probléma mekkora arányban tulajdonítható a munkavégzésnek. Az ilyen értékelés eredménye valószínűleg arra mutatna, hogy a foglalkozási megbetegedések évente több tízmilliárd euróba kerülnek Európának.
Munkahelyi balesetek Európában
Az Európai Unióban 2004-ben a munkahelyi balesetek 77%-át férfiak szenvedték el. A férfiakat érő balesetek száma azonban 1998 óta majdnem 21%-kal, míg a nőket érőké csupán 14%-kal csökkent.
Üzemi balesetek száma és életkor szerinti megoszlása
Az üzemi balesetek száma a kilenc kiemelt ágazatban összesen 4,5 millió, az összes ágazatban együttvéve pedig mintegy 6 millió volt. A súlyos – a munkából három napnál hosszabb távolmaradással járó – balesetek aránya az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkent. A balesetek száma kiugróan magas az építőipari ágazatban: itt a balesetveszély majdnem kétszer akkora, mint a kilenc iparág átlagában.
A balesetek életkor szerinti lebontása azt mutatja, hogy a 18–24 éves munkavállalókat az átlagnál 1,4-szer gyakrabban éri baleset. A balesetek száma a 10–49, illetve 50–250 alkalmazottat foglalkoztató cégek esetében is meghaladja az átlagot (az előfordulási arány az átlag 1,2-, illetve 1,4-szerese). A balesetek miatt átlagosan húsz munkanap esik ki. Az elmúlt öt évben 18,5%-kal csökkent a balesetek előfordulási aránya. Noha ez biztató fejlemény, egyes tevékenységek és csoportok – így az építőipar, a fiatal (18–24 éves) munkavállalók és a középvállalkozások – esetében még mindig igen magasak a mutatószámok. A balesetek áldozatainak mintegy 5%-a nem képes újra a régi munkáját végezni, 1,8%-a csak csökkentett munkaidőben dolgozhat tovább, 0,2%-a pedig valószínűleg soha nem térhet vissza a munkaerőpiacra.
III. Hazai hatások és következtetések
A magyar kockázatértékelés
Az ellenőrzött munkáltatók többsége rendelkezik kockázatértékeléssel, ugyanakkor a kockázatértékelés jelentőségét a munkáltatók nagy része még mindig nem érti, így nem érzi annak fontosságát a megelőzés terén sem. Általános tapasztalat, hogy a külső szakemberekre bízott kockázatértékelések nem tartalmazzák az adott munkahelyre vonatkozó valós veszélyeket és nem térnek ki a munkahelyen előforduló kóroki tényezőkre, mert nem is ismerik az adott munkahelyen folyó tevékenységeket. A munkáltató által alkalmazott munkavédelmi szakemberek által készített kockázatértékelések jobban közelítenek a valós állapothoz, de ezek is többnyire hiányosak, a kockázatértékelés kimerül a biztonsági adatlapok „R” és „S” mondatainak felsorolásában, kockázati algoritmusokat, kockázat-menedzsment eljárásokat pedig többnyire hírből sem ismerik.
Munkavédelmi szemlélet
A multinacionális cégek magukkal hozták a magyarországinál általában magasabb színvonalú munkavédelmi kultúrájukat és a munkavédelem magas színvonalon tartását megkövetelő minőségbiztosítási rendszerüket. A szegényebb cégek a túlélésért küzdenek, nem rendelkeznek kellő anyagi lehetőséggel a jó munkavédelmi szakemberek foglalkoztatására, a munkavédelmi rendszerek kiépítésére, ezért náluk a munkavédelem háttérbe szorul. A munkavédelmi költségek megtakarítása a költségek csökkentésén keresztül egyúttal piaci eszköz, amely eredményeképpen leszoríthatók az árak. A világot érintő gazdasági válsághelyzetben, az elégtelen erőforrások miatt a legtöbb mikro- és kisvállalkozás – különösen rövidtávon – nem képes a munkavédelmi kiadások finanszírozására
A munkavégzés személyi tényezői
A munkavédelmi oktatás színvonala a gazdálkodó szervezeteknél rendkívül alacsony. Legtöbb esetben az oktatások formálisak, az oktatók nem azt tartják fontosnak, hogy a munkavállalók megismerjék a munkahelyen lévő konkrét veszélyforrásokat és azok elleni védekezés módját, a technológiák veszélyes részeit, hanem azt, hogy a munkavállalók aláírják az oktatási naplót.
Termelőeszközök, kollektív – és egyéni védőeszközök színvonala
A biztonságos munkavégzéshez szükséges megfelelő minőségű munkaeszközök, kollektív– és egyéni védőeszközök Magyarországon korlátozás nélkül beszerezhetőek. A munkáltatók eltérő anyagi helyzete miatt azonban nem mindenki tud élni ezzel a lehetőséggel, ezért általában együtt használják a korszerű, új és az elavult, régi technológiát. A nagy vállalkozások, multinacionális cégek nagy tőkeerejüknél fogva általában jó eszközellátottságot tudnak biztosítani, ezzel szemben a kis vállalkozások (amelyek egy része a mai napig kényszervállalkozásnak tekinthető) nem „tudnak” költeni a munkavédelemre. Sok esetben még mindig nehézséget okoz a jogszabályok előírásainak helyes értelmezése. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az egyéni védőeszközökre vonatkozó szabványok közül jelentős számú (mintegy 60 %) csak angol nyelven áll rendelkezésre.
Alvállalkozói rendszer, koordináció
A hazai munkavédelmi gyakorlatban visszahúzó tényező a nemzetgazdaság egyes területein különösen elburjánzott alvállalkozói (esetenként szub-alvállalkozói) rendszer. A vállalkozási lánc végén álló gazdálkodó egységek a csekély jövedelmezőség miatt nem képesek a munkavédelmi kiadások finanszírozására, ugyanakkor a munkavédelmi helyzet romlása visszahat a termelés színvonalára, minőségére, így a biztonsági kiadásokon spóroló vállalkozások idővel még nagyobb gazdasági hátrányba kerülnek.
A munkabalesetek munkáltatói kivizsgálásával kapcsolatos tapasztalatok
Megfigyelhető, hogy a balesetvizsgálatok egyre inkább munkavédelmi szakemberek bevonásával történnek és egyre gyakoribb, hogy a balesetvizsgálat eredménye a baleset okaként kizárólag a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztását állapítja meg. A munkabaleset kivizsgálásának jellemző hiányossága, hogy a munkáltató, illetőleg az általa megbízott balesetet vizsgáló a hangsúlyt a sérülést szenvedett munkavállaló mulasztásainak feltárására fektette és a vizsgálat a munkaeszközök, védőberendezések és a munkakörülmények szerepét egyáltalán nem, vagy nem teljes körűen vette figyelembe. A nyilvántartást nehezíti, hogy a munkahelyen bekövetkezett és 3 napot meghaladóan keresőképtelenséget eredményező balesetek egy részét a munkáltatók továbbra sem jelentik be
A foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek alakulása
A hatályos előírások szerint (27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet) bármely orvos, aki a foglalkozási megbetegedést (fokozott expozíciót) vagy annak gyanúját megállapította, köteles a munkavédelmi hatóságnak bejelenteni a foglalkozási megbetegedés gyanúját. A foglalkozási megbetegedés és a fokozott expozíciós eset keletkezésének körülményeit a munkavédelmi felügyelőség vizsgálja ki. A vizsgálat eredménye átadásra kerül az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) részére, mert a bejelentés teljes körűségét, szakmai megalapozottságát az OMFI bírálja el Az OMFI 2008-ban 279 foglalkozási megbetegedést vett nyilvántartásba 49%-kal többet, mint az előző évben (187). Az esetek 76%-a járt keresőképtelenséggel. Az előző évhez képest (51), a regisztrált 113 fokozott expozíciós eset számában is növekedés (121%) volt tapasztalható. Foglalkozási főcsoportok (FEOR) szerint a megbetegedéseknél és a fokozott expozíciós eseteknél is az ipari foglalkozásúak aránya a legnagyobb: mindkét csoportban 59% (166, illetve 67 fő).
A munkabalesetek száma, tapasztalatai
A 2010. I. negyedévében bekövetkezett 4340 munkahelyi baleset 20,1%-os növekedést mutat a tavalyi azonos időszakához képest.. Ennek alapvető okai a rendezetlen munkaügyi körülményekre (feketemunka), az OEP által indítható megtérítési eljárás következményeire, a jogszabályok ismeretének hiányára, illetve adminisztratív mulasztásra vezethetők vissza. A munkabalesetek következtében kiesett munkanapok száma 61.000-ről 74.500-ra emelkedett, ami 22%-os emelkedés. A kiesett munkanapok így mintegy 7.5 milliárd,-Ft, a kiszabott bírságokkal együtt mintegy 9.4 milliárd Ft költséget jelent a gazdaság szereplőinek.
+36 1 2200 661
