A Q-SUN és QUV teszterek fénykibocsátásának (Langleys, joule-ban vagy Watt/m2-ben kifejezve) kültéri expozíciós évekre való konvertálásához, illetve kiszámításához nincs matematikailag érvényes módszer, mert az ellenkezik a gyorsított lebomlás legalapvetőbb elveivel. (Arról nem is beszélve, hogy a Langley definíció szerint csak a napra vonatkozik, más fényforrásokra nem.) Egy ilyen számítás eredménye legjobb esetben értelmetlen, legrosszabb esetben pedig teljesen félrevezető.
QUV teszter
Az egyik oka annak, hogy egy ilyen számítás érvénytelen, mert figyelmen kívül hagyja a hullámhossz hatását. A fotodegradáció mértékét nem a joule-ban kifejezett teljes fénydózis határozza meg, hanem az, hogy ezek a joule-ok hogyan oszlanak meg a hullámhosszhoz képest. Egy joule UV-fény (rövid hullámhossz) például károsabb lehet, mint egy joule látható vagy infravörös fény (hosszabb hullámhossz), a vizsgált anyagtól függően.
Ezenkívül a napfényben lévő UV-sugárzás mennyisége meglehetősen változó, ami óriási hatással lehet a minták károsodásának folyamatára. A Langley mértékegység és a joule mértékegység nem tükrözi a nap UV-sugárzásának évszakonkénti, napról napra, sőt óráról órára előforduló nagy változásait. Emiatt számos tanulmány kimutatta, hogy az egymást követő kültéri expozíciók során, ahol a párhuzamos minták ugyanazt a kitettséget kapták Langleys-ben, akár 7:1-es eltérés is előfordulhat az okozott kár mértékében. Más szóval, a Langley túlságosan inkonzisztens ahhoz, hogy a kültéri expozíció standard mértékeként használhassuk. A következtetés egyértelmű: a Langley-nek lehetnek érvényes felhasználási területei, de semmiképpen sem a laboratóriumi időjárás területén.
Még a teljes UV (TUV) mérése is félrevezető lehet: az UV-sugárzáson belül a rövidebb hullámhosszak általában gyorsabb lebomlást okoznak a tartós anyagokban.
Íme egy példa azokra a helytelen következtetésekre, amelyeket Langley mértékegységgel, joule mértékegységgel vagy akár TUV-k használatával vonhatunk le a gyorsított időjárás-tesztelők értékelésére. A QUV teszter kétféle lámpát használhat: UV-A lámpákat 340 nm-es hullámhosszon, vagy UV-B lámpákat 313 nm-en. Az UV-A lámpák több joule-t (és több UV-joule-t) termelnek, mint az UV-B lámpák, tehát nem ésszerű azt a következtetést levonni, hogy az UV-A lámpák gyorsabb lebomlást produkálnának? Nem mindig. Sok anyag lassabban bomlik le az UV-A lámpákkal, mivel az általuk termelt UV hosszabb hullámhosszú UV. A használt szűrőktől függően a Q-SUN teszterben ugyanezek a változatok fordulnak elő.
A másik ok, amiért nem hasonlítható össze a Q-SUN vagy a QUV teszterek fényintenzitása a napfénnyel, az az, hogy az ilyen eljárások teljesen figyelmen kívül hagyják a nedvesség hatását. Azt tapasztaljuk, hogy sok anyag esetében az eső és a harmat hatása dominánsabb, mint a napfény hatása. Ez gyakran még az olyan jelenségekre is igaz, mint a fényesség elvesztése és a színváltozás, amelyeket néha UV-sugárzás hatásának tekintenek. Ha figyelembe a nedvességet nem vesszük figyelembe, akkor nem tudunk pontos átváltási tényezőt meghatározni.
Végül a fényintenzitáson alapuló konverziós számítás érvénytelen, mert figyelmen kívül hagyja a hőmérséklet hatását. A hőmérséklet nagymértékben befolyásolja a fotodegradáció sebességét. Gyorsított tesztelőknél megfigyelhető, hogy bizonyos esetekben a teszthőmérséklet 10°C-os emelkedése megkétszerezheti a lebomlás sebességét.
